A detektívregények koronázatlan királynőjének,
Agatha Cristhie-nek számos rajongója van világszerte, magam is közéjük
tartozom. A Poirot féle történetek és karakterek mesteri ábrázolása a
hallhatatlanok közé emelte az írónőt. És nem lehet elmenni szó nélkül
David Suchet utolérhetetlen alakítása mellett sem. Olyan precízen és
mesterien formálta meg Poirot-t, hogy Ő utána legalább száz évig
senkinek nem lenne szabad a belga detektív bőrébe bújni a filmvásznon.
Tilos! (Bocsássa meg a kedves olvasó az elfogultságomat, de hát, mégis,
na... )
Mr. Suchet és Agatha Cristhie
egymásra találása a csillagok olyan kedvező állása alatt született, amit
fokozni, túlszárnyalni, átalakítani nem szabad, nem érdemes,
hozzányúlni gőg, de minimum illetlenség. Ilyen lelkülettel és
elfogódottsággal hallgattam a napokban Zsuzsát, amikor Agathie
Cristhie-nek egy másfajta könyvéről mesélt.
Az írónő itt most
nem
a detektívregények megszokott sablonjaihoz nyúlt, nem a kackiás kis
bajusz kelt benne életre, hanem valami egészen más történt. Az emberi
lélektan és viselkedés olyan mélységeibe vezette az olvasót, ahol a
legmélyebb drámák, a világrengető dolgok, vagy éppen a földindulásszerű,
sorsfordító események zajlanak. Az Önámítás mélységeibe kalauzolja az
olvasót.
Megfejtést és megoldást itt most nem kínál. Csupán
egy egyszerű történetet mesél el a maga stílusosságával. Ahogy haladnak
az események, úgy bontakoznak ki a szereplők valódi arcai. Lehull az
önámítás leple, és ott áll pőrén az egyén, tisztán, önmagával
szembefordulva. Mit kezd az ember egy életnyi hazugság után önmagával?
Mit kezdnek mások az egyértelmű hazugságok és önámítások láttán? Hol
kezdődik, és milyen mélyre képes hatolni az önismeret? Azaz, mennyire
vagyunk bátrak a tükörbe nézni?
"A történetet már nagyon hosszú ideje dédelgettem magamban."
mondja
az írónő, aki 6-7 évig formálta magában a könyvet. Végül is annyira
összeállt és beérett a mű, hogy 3 nap alatt meg is írta. "Távol telt tőled tavaszom" lett a címe. Itt a hűvös és télies, tavaszváró napok
közepette a kolostor udvarán, azoknak az olvasóknak ajánlom a figyelmébe
ezt a kis könyvet, akik nem félnek belenézni a tükörbe. Akikben megvan a
bátorság arra, hogy felfedezzék azt, amit valójában nem is szeretnének
látni, és ami elől egy életen át menekülnek. Önmaguk elől. Felejthetetlen élmény lesz.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
