"Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom,
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot,
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé.... "
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül,
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk,
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé.... "
Micsoda
ihletettség, milyen szép képi és hangulati világ, ráadásul a dallamnak
olyan csodás köntösébe bújtatva, ami elvarázsolja a hallgatót.
Elringatja, megbűvöli, elrepteti, és már csak valahol a tudatunk mélyén
érzékeljük finoman hogy, többről szól ez a dal mint a hétköznapokról és a
szerelemről. Sokkal többről. Valami nagy dologról, onnan föntről.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
