2017. március 9., csütörtök

Farkasbőrben

.
Főszerepben: 
a hatalom


Vér ömlött az arcából, úgy elverte a gyereket az apja a kovácsműhely udvarán. Ilyen erős képpel indít a könyv, amely Thomas Cromwellről, a történelem egy kevésbé reflektorfényben álló emberéről szól. Tudor korszak, 16. század, Anglia. Arról a Thomas Cromwellről szól ez bámulatos könyv, aki egy kovácsműhely mélyéről indult, és kanyargós utakon jutott el Anglia csúcsára. VIII. Henrik király melletti legfőbb bizalmi állásba.

Ha hasonlítani kéne valakihez,

akkor azt mondanám hogy Lázár János, és Habony Árpád "munkássága" és szerepköre ismerhető fel Thomas Cromwellnál. Ennek megértéséhez persze nem árt a mai magyar közélet mélyebb "rezdüléseit" is ismerni, felismerni. A király melletti legfőbb "ügyintéző", problémamegoldó, tanácsnok, kancellár, pártfogó, kincstárnok, összekötő, nagykövet, szóval az udvar nélkülözhetetlen embere, akinek befolyása már lassan a királyéval vetekszik. Hogy személyisége és karaktere hova fog kifutni a könyv végére azt nem tudom, ugyanis még csak a felénél járok. De már most annyira lenyűgözött a könyv stílusa, hogy mihamarabb be akartam mutatni itt a kolostor udvarán.

A stílus előtt azonban

érdemes megállni a tartalom mellett is néhány szó erejéig. Ez a legfőbb tartalom pedig nem más, mint a hatalomvágy. Van néhány hasonlóan erős dolog ami végigkíséri az emberiség történelmét. Ilyen pl. a szerelem, a barátság, a hiúság, az árulás, a szeretet, a hősiesség, az Isten, a művészet, vagy éppen a hatalomvágy. Kortól és helytől függetlenül kíséri végig az emberiség történelmét. A fáraók világa, a sógunok korszaka, forradalmak, háborúk, fejedelemségek, városállamok, családok, csoportok, egyházak, páholyok, klubok, szekták, kisebb-nagyobb közösségek. Ekörül forognak. Ott van a hatalomvágy mindenhol. Kicsiben, nagyban, csendben, manipulatívan meghúzódva, vagy épp csapkodva, hangoskodva. Még ha nem is veszik észre, akkor is. Még ha nincsenek is tudatában a résztvevők, akkor is az ilyen örök és mély emberi dolgokat cipelik magukkal, és színpadot biztosítanak a szereplőknek. Azoknak, akik sokszor öntudatlanul vesznek részt ebben a "játszmában".

Ki a "balek"?

Egyszer hallottam egy olyan mondást, hogy ha a kártyaasztalnál húsz percen belül nem tudod ki a balek, akkor Te vagy az. A fent említett emberi közösségekben is megfigyelhető ez. Tetszik, nem teszik, sajnos, nem sajnos, de bizony ez így van. Vannak a balekok, és vannak akik kihasználják őket. Szívják a vérüket, szívják az energiájukat. Rátelepszenek a figyelmükre, és rátelepszenek az erőforrásaikra. Ráadásul mindezt nagyon alattomosan, nagyon manipulatívan, akár hízelegve, akár bűntudatot keltve. Úgy, hogy a nagy többség sokszor észre sem veszi ezt a "játszmát". Önként és "dalolva" foglalnak helyet a "baleknek" kijelölt székben. Így ment ez régen is, és így megy ez ma is. Sok-sok közösségben...

Thomas Cromwell történetei

is ekörül forognak. A hatalom, a befolyás, és az érdekek mentén. Egészen nagyban, kontinentális méretekben. A király, a pápa, országok, kontinensek, nagy vallási, országos történelmi útelágazások szintjén. Jézus tanítványai közt is felmerült már a hatalomvágy és a befolyás kérdése, és nem változott ez 1500 év múlva sem. SŐT!

Szóval, a történelem lassan hömpölygő évszázadaiban, évezredeiben is ugyanazok körül a dolgok körül forgolódik az ember vissza-vissza térően. És talán ha ezeket a történeteket jobban, mélyebben megismerjük, talán jobban megismerhetjük saját magunkat is. A jelenünket, a motivációinkat, a szerepünket, a környezetet, a kártyaasztalt, és a játszmáinkat.

Az igazán lenyűgöző része

a könyvnek, a fent említett tartalom mellett a stílusa volt. Annyira mesterinek találom, hogy alig bírom letenni, és nem győzök vele betelni. Arról van szó, hogy az írónő egy géniusz képességével jeleníti meg a dolgokat. És ez az a része az alkotásnak, legyen az akár egy zene, festmény, könyv, vagy bármi egyéb, amikor nem csak a nagy összkép, a hatás az, ami lenyűgöző, hanem amikor képes vagy felismerni az apró részek mesterien kidolgozott tökéletességét is. És ennek a gyönyörével nehezen tudsz betelni. Mire is gondolok pontosan?

Többször említettem már itt a blogban a minimalizmus témáját. Amikor nagyon kevéssel képes vagy nagyon sokat megmutatni. Mint a haikuk. Bár a könyv több száz oldalas, ez a fajta minimalizmus az egyes apró fejezetekben jelenik meg lenyűgöző módon. Pl. amikor Thomas Cromwell egy rövid párbeszédet folytat. Az írónő ezt mondjuk lerendezi 5 mondatban. Viszont ebben az 5 mondatban annyi mindent sűrít bele, hogy csak bámul az ember. A hangulatot, az érzéseket, a kifejező gesztusokat, a környezetet, és sok minden egyebet, de mindezeket nem direktbe, fullasztóan, amatőr módon, hanem inkább csak finoman, utalva, sejtetve. Mesterien.

Annyira lenyűgözött, hogy nem csak mohón olvasom a könyv további fejezeteit, de itt vár az asztalon már a második rész is. Folytatódik az emberiség nagy játszmája, benne Thomas Cromwell történetei. A "Holtaknak menete".

.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: