Az elmúlt heteket elég töményen a Saul fia körüli interjúkkal töltöttem. Beszélgetések a főszereplővel, a rendezővel, vagy a stáb tagjaival. A filmet még nem láttam, de az alkotói, emberi, háttér folyamatok nagyon érdekelnek. Minden esetben. Egy ilyen különleges alkotás kapcsán meg aztán pláne. Ez ügyben hoztam Neked, kedves kolostoros blogolvasó, néhány olyan gondolatot, kérdést, ami által talán egy picit "többek" lehetünk. Te is, én is, mások is. És ki tudja, talán közelebb juthatunk valamifajta "közös jó"-hoz is.
A történet
Rengeteg történettel van tele az életünk. Rengeteg történettel, rengeteg tanulsággal. Egyénileg is, és kollektíven is. Nekem is van sztorim. Neked is, egy városnak is, egy országnak is, egy klubnak is, a moziban ücsörgő pénztárosnak is. Egy cégnek is, egy színésznek is, és mindenkinek. Mindannyiunknak.
Ezek a történetek aztán sok-sok helyen össze is kapcsolódnak. Ha alaposabban megnézzük, mint egy nagy háló fonódnak össze a történeteink. Hol közelebbi, hol távolabbi kapcsolatban vagyunk. És ennek a nagy "hálónak", ennek a nagy közös szövetnek, a legnagyobb "közösségnek", az emberiségnek is vannak történetei. Ezt szőjük folyamatosan.
A szövőszék mellett ülünk, és fonjuk, alakítjuk, színezzük. Néha pedig megtépjük, megvarrjuk, nyújtjuk, vasaljuk, gyűrjük, szóval alakítjuk. Néha pedig csak hátradőlünk, a szövőszék elcsendesedik, kifújuk magunkat, és csak szemléljük. Átgondoljuk. Hogyan is, mint is, miképpen is, és miért is. Vagy nem gondoljuk, csupán szemléljük. Közben pedig kíváncsian át-át pillantunk mások szövőszékeire is, hogyan halad az Ő "alkotásuk". Az Ő életük. Nagy szövetünk, a mi közös életünk.
Mindig tanulságos
Szemlélődni, megfigyelni, mindig tanulságos. Akár önmagunkat, akár másokat figyelünk. Most ne menjünk annyira mély filozófiába, vagy spiritualitásba, hogy talán másokon keresztül is önmagunkat szemléljük, vagy akár magunkban is felfedezhetünk másokat, szóval maradjunk az "egyszerű", hétköznapi szemlélődésnél.
Tanulságos ha megfigyeljük a házmestert. A kollegánkat, vagy egy politikai rendszert. Egy püspököt, vagy egy rabbit, netán egy gengsztert, politikust, jógit, a postást, vagy egy kisbabát. A tűzoltót, vagy épp a vadakat terelő juhászt. Tanulságos mindannyiunk története.
Ki Ő, és miért csinálja azt amit csinál? Honnan jött és hova tart? Mit szeretne mondani? Vajon miért hallgat? Miért kiabál? Miért leli örömét a vérontásban, miért leli örömét a gyalázkodásban? Miért akar kihasználni másokat? Mitől retteg, mitől fél, miért rombol másokat, és miért rombolja saját magát?
Megfigyelni, megfejteni
Mindig tanulságos. Mitől van benne ennyi erő? Hogyan képes ilyen szép dolgokra? Honnan ez a kedvesség? Miből merít? Honnan tud ennyit? Miért segít? Miért van egyáltalán itt?
Miért mozog, miért nem mozdul? Miben hisz? Mit tud, és hova mutat? Mi van a mozdulataiban és mi van a szavaiban? Mi van az elméjében, és mi van szívében? Mi van a múltjában, a jelenében és mi lesz majd a jövőjében?
Figyelni vagy cselekedni
Persze a sok "figyeléstől" passzívvá is válhat az ember. Nem árt néha cselekedni. De mi vezesse a cselekedeteinket? Milyen tudás, milyen vágyak, milyen célok? Talán a kellő "figyelés" segít ezt formálni és kiérlelni. Vagy vezetni. Hogy ha mozdulatra kerül majd a sor, akkor az "szép" legyen. És hogy az indító témához visszatérjek, szép legyen az a mozdulat, Nemes és Jeles.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
