Így indult a nyár

Magukkal rántottak az események. Ezért nem írtam most blogbejegyzést már jópár napja. Hogy mik is történtek, itt kiderül:

Csodálatos Hétköznapok

Azért nem írtam most már jópár napja itt a blogban, mert egész egyszerűen nem történt semmi. Legalábbis semmi extra, ide a kolostorba való gondolat, esemény, vagy történés. Egész egyszerűen csak zajlottak a csodálatos hétköznapjaim. Hogyan lehetnek a hétköznapok csodálatosak?

Erről viszont már korábban is akartam írni Neked, így most ez az alkalom kiváló lesz erre.

A maguk ritmusában és szokásaiban teltek ugyanis a napjaim. A megszokott tevékenységeimmel, gondolataimmal, érzéseimmel, terveimmel, elképzeléseimmel. Szóval ahogy szoktak. Teljesen magukkal ragadtak. Ezért nem is nagyon volt mit mondanom. De tudod mi az érdekes igazából? Hogy én ezt imádom.

Már gyerekként is

Jópár éve már kikristályosodott bennem ez a felismerés, hogy én egész egyszerűen imádom a hétköznapokat. Nem tudom Te hogy vagy vele. Én nagyon kedvelem. Persze tudom, különböző személyiségek vagyunk. Én egész egyszerűen imádom az "unalmas" és "egyhangú", monoton hétköznapokat. Amikor ezt felismertem, akkor jutott eszembe a gyerekkorom.

Valahogy már akkor is nagyon kedveltem a hétköznapok "egyhangú" eseményeit. A közben felmerülő dolgokat, gondolatokat, tevékenységeket, meg úgy az életet. Persze a hétköznapoknak megvannak sokszor a "nyűgjei" is, de én azokkal együtt kedvelem. Olyannyira, hogy meglepő felismerés is jött mindeközben.

Rájöttem, hogy olyannyira kedvelem az "unalmas" és egyhangú, mondhatni "monoton" hétköznapokat, hogy egész egyszerűen az "ünnepnapok" engem valahogy nem is vonzanak. Furcsa, nem? Pedig ez van. Mindig jobban vonzódtam a hétköznapokhoz, mint az ünnepnapokhoz. Lehet hogy erről beszélt a tenyérjós is?

Tenyérjós

Túlságosan komolyan azért nem veszem az ilyesmit, de néhány éve összefutottam egy tenyérjóssal. Kíváncsiságból megkérdeztem mit lát a tenyeremben. Azt mondta én olyan ember vagyok, hogy mindig törekedni fogok arra, hogy azzal foglalkozzam ami örömet okoz számomra. Olyan tevékenységeket fogok végezni, amiben örömömet lelem. 

 

És a hétköznapjaimban bizony valóban igyekszem olyan "területekkel" foglalkozni, amelyek nagyon érdekelnek, és amelyek örömet okoznak. Így egész egyszerűen imádom a hétköznapokat. A maguk unalmával, örömével, bánatával, kihívásaival, nyűgjeivel, vagy éppen felismeréseivel.

Ezért nem írtam

tehát az elmúlt napokban, mert egész egyszerűen, "belefeledkeztem" a hétköznapokba. Ráadásul örömmel (-:

Valami ilyesmit kívánok Neked is!

Találd meg az Örömödet, Békédet, Sorsodat, Kihívásaidat, vagy épp ami Számodra az "ÚT", és járj rajta! Úgysem tehetsz mást.

* * *

Meditatív ücsörgésünk és ráérős szemlélődésünk
mai helyszíne és padja pedig:

A fotó készítője Mariann,
helyszín India, Orchha.
Nagyításhoz klikk a képre!

Üdv
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén

*******************************************************************************
A MISSZIÓ --> Hiszek abban hogyha minden családban lesz legalább egy, rendszeresen meditáló ember, az mindent meg fog változtatni! Türelmesebb, megfontoltabb, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az ország. A célom az hogy ez összejöjjön, hiszen ez mindannyiunk érdeke is. Egy sokkal tudatosabb, emelkedettebb és kedvesebb társadalom már igazán ránk fér végre. A kolostoros blog egyszerű, és pénztárca kímélő eszközeivel, na és az internet segítségével ez könnyen elérhető. Ha tetszett ez a mostani bejegyzés, értékesnek, humorosnak, vagy éppen elgondolkodtatni valónak találtad, akkor mindenképp küldd tovább most másoknak is! HAJRÁ!