"
- Az összes szereplőnek vége -
jegyzi meg Wriothesley. - Mind a négynek, aki a bíborost a pokolba
cipelte. És a szerencsétlen flótás Marknak is, aki gúnydalt szerzett a
hőstettükről.
- Mind a négynek - bólintott Cromwell. - Mind az ötnek.
-
Egy úr azt tudakolta tőlem, hogy ha Cromwell ezt műveli a bíboros
jelentéktelenebb ellenségeivel, akkor vajon egy idő után mit készül a
királlyal tenni?
Cromwell letekint a homályba vesző kertre;
kővé dermed, a kérdés olyan, mintha kést vágtak volna a lapockái közé. A
király összes alattvalója között egyetlen olyan férfi akad, akiben ez a
kérdés felmerül; egyetlenegy, aki fel is merné tenni. Egyetlen ember
van, aki meg merné kérdőjelezni a király iránti hűségét, a lojalitást,
amelyről nap mint nap tanúbizonyságot tesz.
- Szóval... - mondja végül -, Stephen Gardiner újabban úrnak nevezi magát.
A
kis üvegnégyzetek elmossák, eltorzítják az arcvonásokat, s Wriothesley
talán ezért lát egy kevéssé hihető tükörképet: titkár uram arcán ritkán
jelenik meg a zavar és a félelem. Mert meglehet, hogy Gardiner ezt
képzeli, de rajta kívül vajon még ki más?
- Wriothesley,
ugye nem arra számít, hogy majd ön előtt fogom igazolni a tetteimet -
feleli. - Ha az ember megválasztotta az útját, akkor ne kérjen érte
bocsánatot. Isten látja lelkem, urunknak, a királynak csakis jót
kívánok. Kötelességem engedelmeskedni és szolgálni. És ha nagyon figyel,
láthatja is, hogy azt teszem.
Akkor fordul meg, amikor már
úgy véli, hogy Wriosthley most már nyugodtan vethet egy pillantást az
arcára. Mosolya rendíthetetlen.
- Igyék az egészségemre - mondja.
"
- - -
A nagyhatalmú
Thomas Cromwell, a Tudor korabeli szürke eminenciás
életének könyve, ez a második rész is mestermunka. Zseniális. Már a
könyv első része is magával ragadott, és ez a folytatás sem adta alább. A
történetmesélésnek ez a fajta profizmusa teljesen lenyűgöz.
Lelkesedésemet nehéz is kordában tartani, csak felsőfokon tudok a két
könyvről beszélni. Ha ilyen hatás ér, órákig tartó előadásra vagyok
képes. Ha itt ülnél most mellettem kedves olvasó, és azt látnám rajtad
hogy érdekel amit mondok, valószínűleg meg is kapnád ezt a nagy
monológot. Először finoman adagolva, azt gátakat átszakítva, ömlesztve.
Csak győzd befogadni! Zsuzsát szoktam megajándékozni ezzel. Ő hősiesen
próbálja érdeklődését és figyelmét fenntartani, de nehéz a rajongásnak
ilyen fokával együtt sodródni.
A kolostor udvara
azonban egy csendesebb, visszafogott hely, így a nagy
előadás helyett inkább csak annyit mondok hogy, érdemes elolvasnod! Ha
egy filmben, zenében, vagy könyvben nem csak az ismeretátadást, a
történetet és a hatást kedveled, hanem szereted megfigyelni azt is, hogy
mitől jó az adott mű, avagy a mestermunka apró részleteinek
felfedezését is élvezed, akkor ez a két könyv neked szól.
Ahogy az író megmutatja
a jeleneteket, a párbeszédeket, az érzéseket,
gesztusokat és jellemeket, azt bizony tanítani kéne. Ilyen kifejezőnek
lenni írásban, ilyen mestermunkát végezni, lenyűgöző. A történetmesélés
magas foka. Tényleg tanítani kéne. Irodalomórákon, marketingtréningeken,
írói klubbokban, és ki tudja még mennyi helyen. Szóval, Hilary Mantel
nagyot alkotott. Le a kalappal!
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
Társadalmi célú hirdetés:
