2016. január 13., szerda

utolsó hírlevél


Lezárul egy korszak.
8 év.
Több mint 700 hírlevél.
ge.


A kolostoros blog tovább folytatódik, azonban már hírlevelek nélkül. Már nincs feliratkozási lehetőség, és emailes értesítés sem lesz. Csak a blog, és az itt megjelenő témák. Hasonló ritmusban igyekszem majd írni, mint eddig. Viszont a látogatottságának növelésében már nem kívánok részt venni az emailes hírlevelekkel.

Minden olvasóra rá lesz bízva, hogy benéz ide a kolostor udvarára, vagy sem. Ha elfelejti, hát elfelejti. Ha nem, nem.

13

Az elmúlt 13 évben, amit a sahaja jóga meditációval töltöttem, megfigyeltem egy különleges jelenséget. De ez, szerintem más meditációkra, vagy más témákra is igaz. Az ember talál valami felemelő dolgot, és óriási vágy ébred benne, hogy megossza azt másokkal. De sokszor ez a vágy sokkal erősebb a másik oldalon lévők vágyánál. Ott lehet hogy inkább csak egy kis érdeklődécske van. És ez egyensúlytalansághoz vezet. Most nem csak magamról beszélek. És nem csak a meditációról. Sokszor látom ezt.

Az információ kora

Ma, ebben az óriási ZAJ -ban értéktelenné vált az értékes információ is. (legalábbis annak tűnik, beolvad a zajba) Régen az emberek elzarándokoltak a messzeségbe is, hogy megszerezzenek valamit. Áldozatot hoztak érte. Megszerezték a tudást, tapasztalatot, ismeretet. Utána megbecsülték és értékelték. Őrizték, dédelgették, hasznosították, egymásnak átadták.

Ma mindent készen megkapunk. Bekapcsoljuk a számítógépet (elnézést, a telefont!), és egy szempillantás alatt ott van előttünk, szinte, az egész emberiség összes, több évezredes tudása. És nem tudunk vele mit kezdeni. Legalábbis a nagy többség. Nem értékeli, nem becsüli. És talán sokszor fel sem tudja mérni az információnak a hasznosságát, mélységét és értékét. Lehet az információt felületesen habzsolni a végtelenségig, de ha nem tudjuk megkülönböztetni őket egymástól, ráadásul meg sem emésztjük, akkor mi lesz? Továbbra is, nemcsak a kolostoros blogról beszélek, és nem csak a meditációról. Hanem sok egyéb dologról.

Tele van az internet

- ingyenes nyelvtanfolyamokkal, Magyarország mégis hátul kullog Európában a nyelvtudásban. (szokás szerint persze, lehet ezért is szidni Orbánt, Gyurcsányt, a zsidókat, a románokat, a szlovákokat, az osztrákokat, a multikat, az EU-t, az USA-t, az oroszokat, a menekülteket, a szabadkőmüveseket, és mindenkit) Egy cikkben valaki úgy fogalmazott, Magyarországon egyáltalán nem ciki az, ha nem tudsz angolul. (azt én teszem hozzá, hogy vannak akik még büszkék is rá!) Ez azért elgondolkodtató így a 21. században, nem? És ezügyben bődületes mondatokat lehet hallani akár a nagypolitika, akár a kisemberek szájából. Olyan hozzáállást tükröznek ezek a mondatok, ami számomra valami sötét középkort mutat.

- Tele van az internet azzal, hogyan bánj tudatosan a pénzeddel. Az ország nagy többségének az anyagi helyzete mégis tragikus. (itt is aztán újra csak lehet hibáztatni az egész világot mindenért)

- Tele van az internet azzal, hogy akár egyének, akár cégek, akár városok, országok, mit tesznek azért, hogy sikeresebbé, fejlődőképesebbé, boldogabbá váljanak. Magyarország mégsem tud az információkkal mit kezdeni, és a rendszerváltás utáni évtizedeket, egyértelműen a sikertelenség és a csalódottság légköre hatja át. Legalábbis nagy tömegeknél. Jó, ez a negyedszázad már elment. Na de mit teszünk a következő 25 évért? Vagy azt tesszük, ami Bödőcs Tibor klasszikus előadásában hallható? "ááállunk. vááárunk." Csak ne felejtsük el, miközben mi állunk, várunk, mások haladnak.  

- Tele van az internet a jövő lehetőségeivel, a jövő ötleteivel, fantasztikus dolgokkal, Magyarország meg mintha egyre inkább a múltjába fordulna. Vissza a régi reflexekhez. Vissza Kádárhoz, Horthyhoz, a feudalizmushoz, az urambátyámékhoz, a középkorba, a hűbérurakhoz... (Ki tudja, talán soha el sem mozdultunk onnan? Lehet nem is szeretnénk?)

Sorolhatnám a példákat naphosszat. És direkt nem a meditációról beszéltem. De lehetne arról is, mert "szépen" beilleszkedik ebbe a sorba az is. Ezek a fenti témák és vélemények nem népszerűek. Pláne nem egy olyan embertől, aki külföldre költözött. De hát nem kell ehhez külföldre menni. Látszik ez belülről is. Bár kétségtelen, kívülről nézve sokkal élesebben rajzolódik ki ez a kép.   

Se baj

Nem kell ezen keseregni. Ilyen a világ és kész. Ráadásul azért mégiscsak egyre többen mozdulnak már ki, ebből a fajta szellemi tespedtségből. És ez azért jó hír. Üdvözlendő, reménytkeltő. Ki tudja, talán pont ezek az emberek fogják lefektetni a következő, már egy sokkal tudatosabb, sikeresebb és boldogabb 25 év alapjait. Te vajon köztük leszel, vagy inkább a feudalizmust és a középkort építed?

A vágy bennem továbbra is erős, hogy megosszam Veled a felismeréseimet, a tűnődéseimet, a gondolataimat (vagy akár az idétlenségeimet). Ha kíváncsi vagy rá, akkor itt leszel továbbra is. Ha nincs Benned erős vágy, akkor úgysem fogsz jönni. Kár hírleveleket küldözgetnem, hogy emlékeztesselek az újabb bejegyzésekről. Ez olyan, mintha állandóan noszogatnálak, hogy ne felejtsd el, gyere meditációs programra, vagy tessék megmosni a fogadat! Nem szeretnélek már noszogatni. Felnőtt vagy. Ha valóban érdekel az, hogy mi zajlik itt a kolostor udvarán, akkor itt leszel hírlevelek nélkül is. Ha nem, akkor meg nem. Nem baj.

Pökhendiség ez?

Ha így gondolod az sem zavar. Csak abból tudok kiindulni, hogy számomra is van pár olyan blog, amit úgy olvasok évek óta, hogy nem is értesítenek róla. Egész egyszerűen nem szeretnék lemaradni az írójának a gondolatairól. Tudom hogy több leszek általa, és örülök hogy egyáltalán írja. És ezért képes vagyok hónapokig elzarándokolni a Himaláj... vagyis hogy hetente néhányszor bepötyögni a blogjának a címét. Ennyi áldozatot, ennyi energiát vár már csak tőlem a világ. És én boldogan megteszem, mert fontos számomra az, hogy ott mit írnak. Észben tartom az elérhetőségeket, és néhány naponta begépelem. Aztán elgondolkodom az ott leírtakon. Ennyi.

Ilyen olvasókra vágyom, akik

hajlandóak erre a kolostoros bloggal kapcsolatban is. Ha csak néhány ilyen lesz, azoknak is örömmel elmondom itt a dolgokat. Ha senki, akkor egyedül ücsörgök majd a padokon. Ha sokan meglátogatnak, akkor sokan. Mindegy. Nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Nem tömegre vágyom, hanem fényre. Magamban is, másokban is.

Hát ennyi

az újdonság, ennyi a változás. Hamarosan jön a következő bejegyzés. Vagy veled, vagy nélküled.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre 

Csak Könnyedén