Hogy állsz a türelemmel?
---------------------------------------------------
Én bizony hadilábon! Rengeteg dolog érdekel, sok tennivalóm is van, viszont a mai világunkban az időből pedig, mintha már egyre kevesebb lenne! Iszonyatos tempó van körülöttünk. Nem győzöm lassítani az eseményeket az életemben, hogy ne egy gyorsvonatnak tűnjön! Ebben a ringlispilszerű világ pörgésében, bizony egyre nehezebb türelmesnek lenni. Még jó hogy meditálok, különben...
--------------------------------------------------------------
A békebeli kávéházak hangulata
--------------------------------------------------------------
Olvastam pár könyvet néhány hete, két olyan ember életéről, akik teljesen távol álltak a spiritualitás, vagy a meditáció világától. Ettől függetlenül azért van benne némi, a meditáció iránt érdeklődőnek hasznos tanulság. Két magyar férfinak az élete, és történetei voltak a pénz, és a "békebeli kávéházak" világából. Azokból az időkből, amikor még valahogy mindenki ráért. Nem volt kapkodás, túlzott nyűzsgés-pezsgés. Nyugalom volt. Ráérős társalgások és elmélkedések.
André Kosztolányi, a magyar származású "Tőzsdepápa" volt az egyik férfi, a másik pedig Krausz Simon, egy magyar bankár a XX. század elejéről.
E két férfi könyvein keresztül tartottam egy kis "időutazást", a kilencszázas évek első évtizedeibe, a ráérős urak és hölgyek világába. Kávéházak, bankok, irodák, könnyebb-nehezebb élethelyzetek, sorsok, történetek, pénz, sóvárgás, vidámság, szomorúság, bölcsesség és balgaság, szóval volt bennük minden.
-----------------------------------------------------------------
A türelem és bizakodás, mint erény
-----------------------------------------------------------------
Egy dolgot mindenképp kiemelnék most ezekből az olvasmányokból. Azt, ami szerintem pont ide illik a kolostoros blogba, hiszen nem áll nagyon messze a meditációtól. Ez pedig a türelem. Többször is találkoztam ezzel a jelenséggel a fent említett két úr könyveiben. Sokszor, egy mások álltal kilátástalannak tűnő szituációban is képesek voltak türelemmel "megvárni" a dolgokat. Jó, elhiszem nekik tényleg könnyebb volt, hiszen egy lassabb világban éltek, de azért azt is meg kell említenem, hogy a békés kávéházak környékén, a történetekben azért bizony előfordultak igencsak nehéz, háborús évek is!
A pénzügyi manőverek nehezen átlátható világán túl, csak egy egyszerű példát had említsek meg itt. Kosztolányi abszolút reménytelennek tűnű kötvényvásárlásait, amikor is teljesen reménytelennek, és kilátástalannak tűnű országok (háború utáni Németország, letünt Cári Oroszország) kötvényeit vásárolta "fillérekért" hogy aztán türelemmel kivárja azt, hogy mikor jön el az Ő ideje. Legyen szó hosszú évekről, vagy akár évtizedekről! Volt hit, kitartás és türelem, ami aztán szépen meg is hozta a "gyümölcsét"!
----------------------------------------------------------
Hát ez nem egy meditációs blog?
----------------------------------------------------------
HAHÓ, kedves Őr, nem lehetne hogy inkább meditációról irogass ebben a blogban?!?! Hallom szinte pár olvasó hangját, úgyhogy nagyívű kanyar, és térjünk vissza ide az eredeti témánkhoz!
Tényleg tudom mi az a türelmetlenség, mert bizony azért én is bele tudok esni rendesen, de az olvasóktól, a meditációt próbálóktól is kapok ezirányú leveleket.
- Még nem érzem a vibrációkat, mikor fogom?
- Mások olyan jó tapasztalásokat írtak, én nem éltem át ilyen mélységeket, mikor lesz ez?
- Napközben felmegy a pumpa, pedig tudom hogy nem kéne!
- Nem megy a gondolatnélküliség, mikor fog?
stb. stb. stb.
Bennem is ugyanezek a kérdések merültek fel, amikor elkezdtem a sahaja jóga meditációval foglalkozni! Viszont az első alkalmakkor azért már "megcsapott a meditáció szele"! Éreztem hogy jó lesz ez nekem, csak szépen lassan rá kell hangolódnom. Az igazi áttörést az jelentette, amikor elkedztem rendszeresen meditálni! Tehát nemcsak hetente 1-szer vagy 2-szer a programokon, hanem napi rendszerességgel.
Viszont még így is belecsúszik az ember hullámhegyekbe, völgyekbe. Van hogy a meditációja hetekig, hónapokig nagyon erős és mély lesz. A figyelme nagyon erős tud lenni, és "jól halad" az új élmények átélésében. Néha viszont nehezebben megy. Na ilyenkor nem szabad elkedvetlenedni! Ilyenkor én valahogy úgy vagyok vele, ha most nem is, majd talán holnap... vagy holnapután... vagy azután menni fog...
Nem szabad rágörcsölni, és AKARNI! El kell engedni lazán a dolgot, viszont egy dologra ilyenkor is oda kell figyelni! Azt azért még ilyenkor is meg kell tennünk, hogy mindennap, azért leülünk legalább 5-10 percre meditálni... Azaz, azért csak adunk egy esélyt a dolognak... aztán majd meglátjuk...
Szóval legyél önmagaddal türlemes, hiszen egyáltalán nem csoda, hogy egy ilyen őrült világban nagyon messze kerültünk a "békebeli kávéházak" kellemes hangulatától! Légy önmagaddal türelmes és megértő, és mindennap add meg az esélyt a Sorsnak, hogy a meditáció nyugalmát és békéjét, azért elhozhassa a Te életedbe is! Előbb-utóbb fejlődni fogsz, és szépen be fognak érni a Te, "spirituális befektetéseid" is!
Kellemes meditációkat, és türelmes hétköznapokat kívánok Neked!
Üdv
A Kolostor Őre
Csak Könnyedén
.
