2017. július 22., szombat



Szóljon a mai "meditáció" itt a kolostor udvarán egy táblajáték szemléléséről, a 4000 éves kínai Gó játékkal kapcsolatos tűnődésekről. Ha van kedved, foglalj helyet, csatlakozz.

Ahogy Leonardo Da Vinci mondta: "Az egyszerűség, a kifinomultság legvégső formája."
A gó egyszerű. Talán az egyik lehető legegyszerűbb játék. Egyszerű, letisztult, minimalista történet. És pont ettől, mégis talán az egyik legkifinomultabb és legmélyebb "játék".

A videón Európa egyik kiemelkedő alakja, a 7 danos, magyar, Mérő Csaba lép majd a feketével.
(aki nem mellesleg Mérő László fia)

A videó kielemzéséhez nincs meg a kellő tudásom, ám magának a játéknak a megismeréséért is szerintem érdemes megnézni. Ismerkedj, tűnődj, meditálj, és ezen a szép nyári napon, csak szemléld az egyszerűség, kifinomult formáját.




Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. július 16., vasárnap

A remete

Fotó: Clandestino

Meglepő, 
 
de közel van az emberekhez. Bár, távol a sokaságtól, távol a nyüzsgéstől él a remete, mégis sokkal közelebb van az emberekhez, mint hinnénk. 
 
Közel van az emberekhez, mert közel van önmagához. Többet tud rólunk, mint gondolnánk. Látását nem homályosítja el a zűrzavar, észlelését nem tompítja zaj. Figyelme lézerpontosságú, nyugalma belülről fakad. Látszólagos tétlensége mögött sokkal több van, mint amit elsőre gondolnánk. Legalábbis amit a felületes szemlélő hinne. Azok, akik észlelik a mélységet, azok észlelik a remete mélységét is. Mozdulatlansága nagy dolgoknak ad teret, tétlenségének ereje messzire ér. Ilyenek a remeték.
 
Az évek alatt
 
egyre több "remete" típusú embert ismertem meg. Munkájuk, létezésük, "mozdulatlanságuk" lenyűgözött. Még ha nem is mindegyikük tevékenysége "pozitív", a "mozdulatlanságuk" hatása mégis elgondolkodtatott. Néhányról olvashattál már itt a kolostor udvarán is. Van akiről többet, van akiről kevesebbet. Nem is annyira a "remeteségük" lett kiemelve, hanem az életben betöltött egyéb szerepük:
 
Klasszikus
 
mondásnak számít már hogy, "lassan járj, tovább érsz", pláne ha a teknős és a nyúl meséjére gondolunk. A teknősök tényleg lassúak. És ezzel sokszor mégis többre, messzebbre jutnak. Lassúságuk bölcsesség, lassúságuk megfontoltság. Ehhez képest a remeték pedig még lassabbak, szinte "mozdulatlanok". Mintha meg sem mozdulnának, és mégis, az Univerzumot forgatják meg maguk körül.
 
A kevesebb,
 
több. Tudják ezt a minimalizmus rajongói, tudják ezt a haiku írók, és tudják ezt a remeték is. Ha valakik, akkor ők tudják csak igazán. Aztán már nincs is tovább. Elfogyasztják a pogácsát, besüppednek a csendbe, és ennyi volt, nincs tovább.
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2017. július 5., szerda

hangulatjelentés


Fotó: maji-de

Négy fő koncepció, ami a japán esztétikát és hangulatot kifejezi. Legalábbis a maji-de blog szerint. Érdemes elolvasni, érdemes átgondolni. Majd szemlélődni.

Sibüi

Minél kevésbé van jelen az alkotó, minél kevésbé lehet érezni, hogy mindezt valaki létrehozta, annál jobb.

Tapintatos, visszafogott, sosem túl erőteljes és karakteres megformálás. A brit “understatement” rokona. Az erős hangsúlyok helyett finom utalások, jelzések. Csípősen fanyar, a szájat összehúzó ízekre mondják a köznyelvben. Erőlködés és látványos mutatványok nélkül kiváltott megrázó és mély művészi élmények sajátossága. Önkontroll, szigor, szabályozottság, alázat. Minél kevésbé van jelen az alkotó, minél kevésbé lehet érezni, hogy mindezt valaki létrehozta, annál jobb. A látvány hatását a szemlélő egy lassú, belső, személyes, intim élmény során tapasztalja csak meg. Talál egy különös figyelemmel megmunkált részletet, amiből spontán módon kibomlik az egész.

Szabi

A csendes egyedüllét és szemlélődés hangulata.

A régi, kopott, elnyűtt dolgokban rejlő szépség. A hosszú ideje használt (akár elhasznált) tárgyak vonzereje. Az élet múlandóságát, a dolgok átmenetiségét felidéző benyomás. Semmi nem tart örökké, de minden ciklikus, idővel megújul, és aztán újra romlásnak indul. A csendes egyedüllét és szemlélődés hangulata. Az idő, az évek előrehaladtával ez a fajta szépség csak egyre jobban elmélyül. A fogalom központjában áll például a megjavított, helyrehozott kopások, törések, repedések esztétikai értéke. A tökéletlenség, a hiányosság bája.

Wabi

az el-nem-tervezett elem

A (szándékos vagy nem szándékos) egyszerűség és dísztelenség ideálja. A szó jó értelmében véve “közönséges” jelenségek szépsége, nem úgy mint “vulgáris”, hanem mint “mindennapi”. Más szóval: pózok és hatásvadász trükkök nélkül. A legkevésbé mesterkélt mű pedig nyilvánvalóan az, amit a természet hozott létre. A nyugati ember szókincsében ehhez a benyomáshoz leggyakrabban az “érintetlen” párosul, egy táj amit a civilizáció még nem formált át a saját igényei szerint. Különösen kedvelt épp ezért a váratlan, a véletlenszerű, az el-nem-tervezett elem, ami frissé teszi a látványt.

Aware

az öröm, ami kicsit jelen van a bánat pillanataiban is

Intenzívebben szomorú, egyértelműbben nosztalgikus hangulat. Az ősszel, a hervadó virágokkal, lehulló levelekkel, a világ lassú elmúlásával kapcsolatos gondolatok. “Mono no aware” formában kifejezetten a dolgok végességét, a tárgyak pusztulásra ítéletségét jelenti, de ugyanígy egy személyre is vonatkozhat. Másra, vagy saját magamra, abban a pillanatban, amikor felismerem: valaki ma már nem ugyanaz az ember, aki valaha volt. Az a bánat, ami kicsit az örömérzésben is felfedezhető, az öröm, ami kicsit jelen van a bánat pillanataiban is.

Forrás: maji-de 

- - -

Ha tetszett, akkor talán ezek is:

- A hét könyve >>>
- Fontos, nem fontos >>>
- Szushi mester >>>
- Hara Hachi Bu >>>
- Hétindító Hangulat >>>
- Csöndben dolgoznak >>>
- A Haiku Letisztultsága >>>
- Elegáns megoldás >>>
- Kisfilm >>>
- A kevesebb ereje >>>
- 11 Téli Haiku >>>
- Két Öregúr >>>
- Shinrin-Yoku >>>
- Setagaya Park >>>
- Ráhangolódás a tavaszra >>>
- Aprócska nesz >>>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. június 29., csütörtök

A teknős ritmusa


Fotó: NYTimes

A ritmus, amire Frederico Rios Escobar, a New York Times fotósa hívta fel az olvasók figyelmét néhány napja. "Szállj ki a rohanásból" címet adta a cikkének. Vagy, szállj ki a versenyből. Kinek, hogy tetszik. Mindenesetre a lényeg, a teknős ritmusa.
 
Galapagos szigeteken
 
töltött utolsó napján siettek a sofőrrel a reptérre, amikor egyszer csak meglátott néhány lassú, lomha teknőst az út mellett. Kérte a sofőrt hogy álljon meg.
 
Ahogy az autók és a buszok száguldottak a teknős mellett az úton, mindegyiknél egy kicsit behúzta a fejét az állat. A fotósnak óvatosan kellett közelítenie. Halkan, óvatosan lehajolt az állathoz, de tartott egy kis távolságot. A teknős haladt tovább. Lassúsága arányos volt a fotós türelmével. Ezek a teknősök még egy minimális félelemérzet esetén is visszahúzódnak a páncéljukba, és hosszú ideig nem mozdulnak. És ezt nem szerette volna a fotós, ezért nagyon óvatos volt. Türelmesnek kellett lennie. Embert próbáló feladat volt. Le kellett teljesen lassulnia neki is.
 
A teknős érzékelte a fotóst,
 
aki már a földön fekve figyelte a lassan haladó állatot. Feküdt a fotós, figyelte a mozgást, és fényképezett. Majd felállt, a sofőrre pillantott, aki az autó mellett cigarettázott, és ekkor vette észre hogy 40 perc telt el.
 
Bensőséges találkozás
 
volt ez, különleges kapcsolat, amiben eltűnt az időérzékelés. Valamifajta, rohanás nélküli, felfüggesztett tudatállapot. Csak a fotós és a teknős. És a lassúság.
 
Aztán
 
vissza a kocsiba, padlógáz, irány a reptér, rohanás. Az utolsó percben még épphogy elérte a gépet. Hevesen dobogó szívvel, sietve, zihálva és szomorúran hagyta maga mögött Galapagost, és a teknőssel töltött meditációját. Vissza kellett térnie a rohanás világába.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: