2018. február 17., szombat

Hawelka úr

Kulturális Kalandozásokra

invitált Bécs városába D. Magyari Imre könyve. Nem bántam meg hogy elfogadtam a meghívást, hiszen az első oldaltól kezdve magával ragadó az írás. Minden mondatából sugárzik hogy szerelmes a városba. Bécs múltjába, jelenébe, s talán a jövőjébe is. Kulturális kalandozásai széleskörűek, stílusa lenyűgöző, és ami még szintén nagyon fontos, a könyv komolyan elgondolkodtató.
 
Csodálatos részeket,
 
számtalan stílusos kis finomságot lehetne itt most idézni. Nehéz is volt választani, de jöjjön most egy kávézóról szóló rész, ami azt hiszem tökéletesen illik ide a kolostor udvarára. Tiszta Zen.
 
 
"A Hawelka 
 
nappal is éjszakai hely: sötét a parketta, sötét a mennyezet is, magányos lámpák lógnak róla, amelyek mindig égnek, a szűk utcát bordó függönyök takarják el, igen helyesen. A félhomályban alig tűnt fel, hogy, kissé misztikus figuraként, időközben maga is legendává válva, itt van Hawelka úr is, pedig elmúlt kilencven. Itt volt mindennap.
 
Kérdeztem volna a régi és új törzsvendégekről, nem sokat mond róluk, talán nem akar, talán nem is tud, talán nem is olvasta Torberg műveit, ahogy a kongói festményeket sem megy el megnézni, és az élet értelmét sem tudná megfogalmazni. Nem is kell. Egy kávésnak nem ez a dolga. Egy kávésnak az a dolga, hogy elmenjen fáért, ha máshogy nem lehet fűteni, meg az, hogy kilencvenen túl is ott legyen az üzletben, hogy elmenjen bevásárolni. Néztem Leopold Hawelkát, amint egy bevásárló kocsit maga után húzva elindult a közeli és távoli boltok felé, néztem máskor is, amint kötelességtudó polgárként a székeket igazgatja.
 
Fogalma sem lehetett róla, de megszégyenített.
 
Valószínűleg ez mindannyiunk dolga, tenni a tőlünk telhetően legjobban azt, amihez értünk, s nem zúgolódni, ha épp fát kell gyűjteni. Elvégezni a feladatunkat.
 
Meg persze megtalálni.
 
Kávéházban sok mindenre rájöhet az ember, ha figyel."

- - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. február 7., szerda

A kérdés, az emberiség jövőjével kapcsolatban

A Neue Zürcher Zeitung február 3-i nemzetközi kiadásában olvasom a cikket, ami arról szól hogy készült egy olyan gyűjtemény, ami tudósok, újságírók, kutatók, vállalkozók kérdéseiről szól. Szabadon gondolkodó értelmiségieknek egy kérdést tettek fel, és az ő válasz-kérdésükből keletkezett a gyűjtemény. Ebből a kérdésből indult ki minden:

"Ha csak egy alapvető kérdésed lenne az emberiség jövőjével kapcsolatban, mi lenne az?"

A válasz-kérdések, azaz a témafelvetések erősen a tudomány, a vallás és a filozófia határain mozognak. A kérdésekre még ha nincs is pontos válasz, csupán tapogató mozdulatok, mint egy éjszakai sötét szobában, mégis elgondolkodtatóak. Új világot nyithat meg bennünk. Kétségtelen, hogy a kérdéseken töprengő idő és energia nem fogja megadni a lehetőséget arra, hogy befizessünk belőlük egy sárga csekket, de talán mégsem hasztalan átgondolni a dolgokat.

A kérdéseket összegyűjtő irodalmi ügynök, John Brockman amúgy is szívesen foglalkozik különböző területek határmezsgyéjével, úgy mint üzlet, tudomány, kultúra. Ezen területek találkozásának pontjaival kapcsolatban gyűjti a kérdéseket és a témafelvetéseket, a jelent és a jövőt kutató ötleteléseket. Közösségi gondolkodást is szervez eköré, és ennek a tevékenységnek egy kis részlete csupán ez a mostani gyűjtemény. Tehát, ha csak egy alapvető kérdésed lenne az emberiség jövőjével kapcsolatban mi lenne az?

Néhány idézet a Neue Zürcher Zeitung összeállításában.


Csupán gondolatébresztő jelleggel olvashatsz itt párat:

Hogyan fejlődik a múltból a jövő?
Carl Zimmer, újságíró

Miért érezzük az Univerzumot értelem és cél nélkülinek?
James Croack, művész

Hol íródtak a fizika törvényei a világegyetem létezése előtt?
Andrei Linde, fizikus

Mennyire tudjuk meghaladni a korlátainkat, hogy mélyebb megértésünk legyen a létezésünkkel kapcsolatban?
Lisa Randall, fizikus, Harvard Egyetem

Ez a kérdés létezik egy párhuzamos Univerzumban is?
Rolf Dobelli, a Zurich Minds alapítója

Mikor cseréljük le a kormányokat algoritmusokra?
Cesar Hidalgo, Massachusetts Institute of Technology

Hogyan válik egy gondolat érzéssé?
Marco Iacoboni, Professor, University of California

Melyek azok a kérdések, amelyeket nem kéne feltennünk, és amelyekre nem is kéne válaszokat keresnünk?

Nick Bostrom, Professor, Oxford

Ha Ön 1000 évig élhetne, akarna?

Michael Shermer, publicista

Hogyan tudunk egy olyan civilizációt létrehozni, amelyik megtanul végre hosszútávon gondolkozni?

Samuel Arbesman, Lux Capital

Miért ilyen szép a világ?
Nicholas Humprey, Professor

- - -

Mi lenne a Te kérdésed?


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2018. február 1., csütörtök

gumi


Jöjjön itt most a Fővárosi Hírlap, a várospolitikai és közgazdasági újságnak valamivel több mint 100 évvel ezelőtti, 1916 egyik februári számából egy cikk, rögtön a főoldalról. A főváros egyik aktuális problémájára hívja fel a figyelmét az olvasónak, és elfogadhatatlannak tartja, hogy a háború ellenére is felmerülhet ilyen gond Budapesten:

Nagyításhoz klikk a képre

A cikk szövege:

Nem szabad

megállítani az életet semmiféle vonatkozásában sem és nem szabad egyszerűen belenyugodni abba, hogy világháboru van, tehát alkalmazkodni kell a viszonyokhoz és várni kell a háboru végét. Vonatkozik ez a megjegyzésünk a pesti autóbuszok dolgára. Nagynehezen sikerült a városnak először három, majd négy autóbuszhoz jutni. A három autóbuszt forgalomba is hozták, ez azonban nem komoly autóbuszforgalom, inkább csak különlegességi közlekedés és csakis ugy vált volna a közönség javára, ha mindig jobban fejlesztették volna a forgalmat. Azonban a négy uj autóbusz már hetek óta az autóbuszparkban vesztegel, mert nincs gummi, nem tud gummihoz jutni a főváros. Ez pedig lehetetlen állapot, mert Budapesten százával száguldanak most is a magánautók és jófajta gummival van ellátva mindegyik. És a tisztelt tanács tagjainak autói is vígan robognak a főváros utcáin. Tessék tehát erélyesen követelni illetékes helyen, hogy megfelelő gummikészletet bocsássanak a főváros rendelkezésére. Vagy tessék felhatalmazást kérni arra, hogy a főváros rekvirálhasson a maga számára gummit. Ha másoktól nem, hát a tanács tagjaitól."
 
- - -
 
 
 
Eltelt 100 év,
háború nincs,
ennek ellenére 
 
mégis megjelentek ilyen hírek a közelmúltban hogy:
 
 
 
 
 
Miben bízhat az állampolgár?
A következő száz évben?
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés:

2018. január 24., szerda

Önámítás



A detektívregények koronázatlan királynőjének,
 
Agatha Cristhie-nek számos rajongója van világszerte, magam is közéjük tartozom. A Poirot féle történetek és karakterek mesteri ábrázolása a hallhatatlanok közé emelte az írónőt. És nem lehet elmenni szó nélkül David Suchet utolérhetetlen alakítása mellett sem. Olyan precízen és mesterien formálta meg Poirot-t, hogy Ő utána legalább száz évig senkinek nem lenne szabad a belga detektív bőrébe bújni a filmvásznon. Tilos! (Bocsássa meg a kedves olvasó az elfogultságomat, de hát, mégis, na... )

Mr. Suchet és Agatha Cristhie egymásra találása a csillagok olyan kedvező állása alatt született, amit fokozni, túlszárnyalni, átalakítani nem szabad, nem érdemes, hozzányúlni gőg, de minimum illetlenség. Ilyen lelkülettel és elfogódottsággal hallgattam a napokban Zsuzsát, amikor Agathie Cristhie-nek egy másfajta könyvéről mesélt.
 
Az írónő itt most
 
nem a detektívregények megszokott sablonjaihoz nyúlt, nem a kackiás kis bajusz kelt benne életre, hanem valami egészen más történt. Az emberi lélektan és viselkedés olyan mélységeibe vezette az olvasót, ahol a legmélyebb drámák, a világrengető dolgok, vagy éppen a földindulásszerű, sorsfordító események zajlanak. Az Önámítás mélységeibe kalauzolja az olvasót.
 
Megfejtést és megoldást itt most nem kínál. Csupán egy egyszerű történetet mesél el a maga stílusosságával. Ahogy haladnak az események, úgy bontakoznak ki a szereplők valódi arcai. Lehull az önámítás leple, és ott áll pőrén az egyén, tisztán, önmagával szembefordulva. Mit kezd az ember egy életnyi hazugság után önmagával? Mit kezdnek mások az egyértelmű hazugságok és önámítások láttán? Hol kezdődik, és milyen mélyre képes hatolni az önismeret? Azaz, mennyire vagyunk bátrak a tükörbe nézni?
 
"A történetet már nagyon hosszú ideje dédelgettem magamban."
 
mondja az írónő, aki 6-7 évig formálta magában a könyvet. Végül is annyira összeállt és beérett a mű, hogy 3 nap alatt meg is írta. "Távol telt tőled tavaszom" lett a címe. Itt a hűvös és télies, tavaszváró napok közepette a kolostor udvarán, azoknak az olvasóknak ajánlom a figyelmébe ezt a kis könyvet, akik nem félnek belenézni a tükörbe. Akikben megvan a bátorság arra, hogy felfedezzék azt, amit valójában nem is szeretnének látni, és ami elől egy életen át menekülnek. Önmaguk elől. Felejthetetlen élmény lesz.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: