2017. április 14., péntek

Feltámadás és a Lollapalooza

Kép forrása: itt

Az előző bejegyzésben még csak apró reménysugarakról olvashattál. Az azóta eltelt napok óta viszont rengeteg minden megváltozott. Ha mindezt egy szóban kéne elmondanom, az lenne hogy: Lollapalooza.


A legendás befektetőtől,

az öreg Charlie Munger munkásságából ismertem meg azt a kifejezést hogy, Lollapalooza hatás

Ez valami olyasmit jelent, hogy,
1+1+1=6

Furcsa nem? Hiszen a matematika törvényei nem ezt adnák ki. Persze hogy nem, viszont a Lollapalooza hatás túl mutat a matematikán. Valami olyasmit jelent hogy egy időben, egy irányba, egyszerre több erő is hatást fejt ki, és ezeknek a hatásoknak az összeadódása sokszorozódó végeredményt hoz ki. Azaz, az Egész sokkal többé válik, mint csupán a Részek összessége.

Hogy micsoda?!

Egyszerűbben valahogy úgy mondanám, amikor van egy ember, vagy egy cég, egy város, egy társadalmi jelenség, vagy bármi, és arra különböző irányokból, egyre több és egyre több hatás érkezik. Ha ezek egy idő után egy irányba állnak, akkor óriási változás fog beállni. Ahogy pl. sok kis patak különböző irányból táplálja a folyót, ami ezáltal sok száz kilométer múlva óriási folyóvá duzzad. Ezek az összeadódó hatások természetesen lehetnek pusztítóak is, vagy épp építőek. Valami ilyesmi zajlott le, és zajlik le épp most is a magyar társadalomban.

A Feltámadás

Amikor hosszú éveken keresztül érik a társadalmat negatív benyomások. Egyre több rétegét, egyre több szinten. És ezek gyűlnek, összeadódnak, érnek. És közben még több hatás, még több benyomás, még több inger, még több irányból.

Aztán egyszer csak közelít a pohár ahhoz hogy túlcsorduljon, és ebben a túlcsordulásban még nagyobb sebességre kapcsol a Lollapalooza hatás. Hatványozódik. Bejönnek a képbe olyan szereplők, akik eddig passzívak voltak, de most már nekik is elég, ők is hatást fejtenek ki. Még több inger éri a történetet, még több benyomás, még több szereplő, még több információ, és aztán egyre inkább kirajzolódik az hogy,

1+1+1=6

És még egyáltalán nem vagyunk a végén. Sőt! Nagyon is a közepén vagyunk a dolgoknak. Persze látszik valamifajta végkifejlet is, hogy ez a kormány és Orbán Viktor megbukott. Lehet hogy ezt csak nagyon fájdalmasan fogja tudni lerázni magáról a magyar társadalom, de mégis lerázza, és elindul a Feltámadás.

De hogy vajon nem ismétlődik-e meg ez újra, avagy belül, a mélyben bennünk élő "feudalizmus"-t (aminek borzalmas és bűzös megnyilvánulása volt ez az egész Orbáni korszak) mennyire tudjuk kinőni és levetkőzni, abból mikorra tudunk Feltámadni, az már egy másik történet. Az a jövő kérdése, a jövő Lollapaloozája. Amire Te is hatással vagy, és én is. Mi mindannyian. Még ha csak kicsiben is. 

Homokszemekből áll össze a sivatag,
vízcseppekből az óceán,
friss, üde, tavaszi szellőre vágyakozik
már régóta az alföldi rónaság.


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. április 7., péntek

CEU

Magyarország rohamos tempóval halad a leépülés útján. Stílusát, tartalmát, motivációját tekintve valami olyan sötét és ijesztő kép rajzolódik ki, amit nehéz érzelmek nélkül végignézni. Végtelen szomorúság az egész. Apró, pislákoló kis fények, halvány reménysugarak maradtak csak.
 
Ahogy a költő mondja:
 
"Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait."

.
Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. április 4., kedd

Mosoly


Az olcsó humor, az igénytelenség és a felszínesség világában üdítően hat az öreg mesterek csibészes mosolya.

Az ilyen embernek még a fecsegése is mély,
jelenléte remény,
az emberiség olykor borús, felhős egén.

Sándor György ma 79 éves.



Az előadás második része itt lesz >>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2017. április 1., szombat

Thomas Cromwell


"
- Az összes szereplőnek vége - jegyzi meg Wriothesley. - Mind a négynek, aki a bíborost a pokolba cipelte. És a szerencsétlen flótás Marknak is, aki gúnydalt szerzett a hőstettükről.
 
- Mind a négynek - bólintott Cromwell. - Mind az ötnek.
 
- Egy úr azt tudakolta tőlem, hogy ha Cromwell ezt műveli a bíboros jelentéktelenebb ellenségeivel, akkor vajon egy idő után mit készül a királlyal tenni?
 
Cromwell letekint a homályba vesző kertre; kővé dermed, a kérdés olyan, mintha kést vágtak volna a lapockái közé. A király összes alattvalója között egyetlen olyan férfi akad, akiben ez a kérdés felmerül; egyetlenegy, aki fel is merné tenni. Egyetlen ember van, aki meg merné kérdőjelezni a király iránti hűségét, a lojalitást, amelyről nap mint nap tanúbizonyságot tesz.
 
- Szóval... - mondja végül -, Stephen Gardiner újabban úrnak nevezi magát.
 
A kis üvegnégyzetek elmossák, eltorzítják az arcvonásokat, s Wriothesley talán ezért lát egy kevéssé hihető tükörképet: titkár uram arcán ritkán jelenik meg a zavar és a félelem. Mert meglehet, hogy Gardiner ezt képzeli, de rajta kívül vajon még ki más?
 
- Wriothesley, ugye nem arra számít, hogy majd ön előtt fogom igazolni a tetteimet - feleli. - Ha az ember megválasztotta az útját, akkor ne kérjen érte bocsánatot. Isten látja lelkem, urunknak, a királynak csakis jót kívánok. Kötelességem engedelmeskedni és szolgálni. És ha nagyon figyel, láthatja is, hogy azt teszem.
 
Akkor fordul meg, amikor már úgy véli, hogy Wriosthley most már nyugodtan vethet egy pillantást az arcára. Mosolya rendíthetetlen.
 
- Igyék az egészségemre - mondja.
"
- - -
 
A nagyhatalmú  
 
Thomas Cromwell, a Tudor korabeli szürke eminenciás életének könyve, ez a második rész is mestermunka. Zseniális. Már a könyv első része is magával ragadott, és ez a folytatás sem adta alább. A történetmesélésnek ez a fajta profizmusa teljesen lenyűgöz. Lelkesedésemet nehéz is kordában tartani, csak felsőfokon tudok a két könyvről beszélni. Ha ilyen hatás ér, órákig tartó előadásra vagyok képes. Ha itt ülnél most mellettem kedves olvasó, és azt látnám rajtad hogy érdekel amit mondok, valószínűleg meg is kapnád ezt a nagy monológot. Először finoman adagolva, azt gátakat átszakítva, ömlesztve. Csak győzd befogadni! Zsuzsát szoktam megajándékozni ezzel. Ő hősiesen próbálja érdeklődését és figyelmét fenntartani, de nehéz a rajongásnak ilyen fokával együtt sodródni.

A kolostor udvara 
 
azonban egy csendesebb, visszafogott hely, így a nagy előadás helyett inkább csak annyit mondok hogy, érdemes elolvasnod! Ha egy filmben, zenében, vagy könyvben nem csak az ismeretátadást, a történetet és a hatást kedveled, hanem szereted megfigyelni azt is, hogy mitől jó az adott mű, avagy a mestermunka apró részleteinek felfedezését is élvezed, akkor ez a két könyv neked szól.
 
Ahogy az író megmutatja 
 
a jeleneteket, a párbeszédeket, az érzéseket, gesztusokat és jellemeket, azt bizony tanítani kéne. Ilyen kifejezőnek lenni írásban, ilyen mestermunkát végezni, lenyűgöző. A történetmesélés magas foka. Tényleg tanítani kéne. Irodalomórákon, marketingtréningeken, írói klubbokban, és ki tudja még mennyi helyen. Szóval, Hilary Mantel nagyot alkotott. Le a kalappal!
 
 
Üdvözlettel
A Kolostor Őre
 
Csak Könnyedén
 
 
 
Társadalmi célú hirdetés: