2016. december 9., péntek

Mozart Est - Emanuel Shulz


Csodálatos dallamok a százéves bécsi épület alagsori klubhelyiségében. Szűk körben, már szinte családias légkörben tartott Emanuel Shulz, és zenésztársai egy Mozart emlékestet. Magával ragadó volt, Zsuzsával teljesen el voltunk bűvölve.

A klasszikus muzsikán túl, kedves történetekkel tették színesebbé az estet. Meséltek Mozartról, korabeli zenészekről, és a muzsika szépségéről. Alkalmanként még a közönséget is megénekeltették. Szolidan, finoman. Derűs és örömteli este volt, mosollyal az arcokon, lenyűgözve, elbűvölve, állva és vastapssal megköszönve.

Azt érzem ilyenkor, hogy megérte az emberiségnek átvergődnie magát mindenféle nehézségeken. Hogy a művészetnek ilyen finomságaival találkozhasson, hogy az emberi létezésnek ilyen finom húrjai pendüljenek meg benne. Ez egy csoda.




.

Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén




2016. december 7., szerda

Pizzini élet halál ura

Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - kopog halkan, megfontoltan az írógép az öregember keze alatt. Viseltes kardigán, egyszerű parasztkunyhó, kis rádió és magány. Már hosszú évek óta.

Pizzini

Tik-tik-tik Tiktiktik-tik - folytatódik a lassú, megfontolt gépelés. Készülnek a pizzinik. Így nevezik az olaszok a kis papírdarabokat, a kis kártyát, jegyzetecskét. Ezeket gépeli az öregember. Néha megáll, hátradől, és kitekint a résnyire nyitott ablakon. Lankás dombok, nyári hőség, a távolban legelő birkák, szikrázó napsütés. Bent a kunyhóban pedig árnyék. A szél felváltva szállítja a frissen kaszált fű, a birkák, vagy a citromligetek illatát. Alkalmanként a közeli faluból is beköszön valaki a kunyhóba. Ő mást szállít. Sajtot, paradicsomot, tésztát, bort, vagy éppen ruhát. És a pizziniket. Mint egy jó postás, hozza, viszi őket. Csöndben, diszkréten, ahogy Szicíliában szokás.

A teljes történetet, a legújabb publicisztikámat itt, a

Gépnarancs portálon találod >>


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2016. december 2., péntek

"De, ki az a Plotinus?"


Kérdezte érdeklődve a fiatalember, miközben sietősen szedte a lábát.

- Barátom, nekünk helléneknek illik Szókratész örökségét ápolnunk, és ha már kérdezünk, akkor legalább bölcsen tegyük! - Mondta kissé fennhéjázóan a társa, és ő is szedte a lábát. Porzott az út mögöttük. Mindketten siettek.

- Különben is, ki vagyok egyáltalán én? - folytatta, már kevésbé fennhéjázóan. Ki az az ÉN? Még magam sem tudom.

- Hát Porphüriosz vagy, ki más is lehetnél? - felelte a fiatalabbik egyszerűen, miközben lihegve próbálta tartani a tempót.

Siettek a csarnokba

az előadást meghallgatni. Előadást az EGY -ről, a JÓ -ról, a LÉLEK -ről, és az EMBER -ről. Csöndben, sietősen haladtak. A nap állásából sejtették hogy késésben vannak. Csak nem hagyta a kérdés a fiatalembert nyugodni.

- Porphüriosz vagy hát nagyra becsült barátom, tudom, nem más! De, ki az a Plotinus?

- Megérkeztünk, hallgass! Ülj oda az urak mellé a csarnok szélére.

Így az újonnan érkezők is

elvegyültek az örök kérdések csarnokában. Naplementéig tartott a találkozó. Az oszlopok árnyai már messze nyúltak, így aztán a filozófusok csendben haza indultak. Voltak mélyek, bölcsek, igazak és szerények, aztán voltak akik csak úgy tettek. Miközben semmit sem értettek.

- De, ki az a Plotinus? - Kérdezte hazafelé is a barátját, aki mintha már megváltozott volna.

- Elég volt! Legalábbis mára. Tudni kell hol a határ. Nagyszerű a filozófia, de valamit tennünk is kell. Holnap nyit a piac, és össze kell még pakolnunk az árut. Olajbogyó, szőlő, füge. Mind össze kell még raknunk, beáraznunk, aztán holnap kivinni a piacra, és eladnunk. Gyerünk!

Olajbogyó,

szőlő, füge mmm... micsoda ízek. Már az említésétől is összefutott a nyál a szájában a fiatalembernek. Hálás volt Porphüriosznak, nagyra becsült barátjának, hogy maga mellé vette. Kedvelte a piacot, a kereskedést, az üzletet és a befektetést. Közben jól megtömte mindig a hasát is. Nem bánta a kemény munkát. Este még későn összepakolták az árut, jóízűen megvacsoráztak, majd a hosszú nap után álomra hajtották a fejüket a hellének. Az élet maga a boldogság. Munka, üzlet, filozofálás... Csupán egy kérdés maradt hát.

- De, ki az a Plotinus?

Évszázadok jönnek mennek.

A csarnokok megtelnek. Újabb és újabb kérdések születnek, vagy épp a régiek visszaköszönnek. Ki vagyok én? Mi a jó? Honnan jöttünk? Hova tartunk? Mennyi a szőlő ára? Miért van hiány olajbogyóból?

- Az olajbogyó árát speciel nem figyelem. - mondta a szakember a rádióstúdióban.

Sűrűn hívják, ha gazdasági kérdésekről van szó, mert a véleménye hiteles és fontos. Nemcsak hogy átlátja a piacot, hanem benne is van.

- Az olajbogyót nem, mostanában inkább az ingatlanszektorukat, és az állampapírpiacukat figyelem. - folytatta szakmai elemzését a hellénekről a hungarian.

- Értem Zsiday úr, köszönöm. - felelte a műsorvezető, és búcsúzóul még megkérdezte:

- De, ki az a Plotinus?


 - - -


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés:

2016. november 27., vasárnap

Ősz


Lassan búcsúzhatunk az ősztől. Ismét eltelt három hónap. Nézzük a szokásos visszatekintést, azt, hogy mi is történt ezalatt az idő alatt itt a kolostor udvarán.


Szeptember

- Mária Terézia >>>

- Az ezerarcú én >>>

- A szezon >>>

- türelem, jelenlét, csöndesség >>>

- Csermely Péter. Ismét. >>>

- Széchenyi >>>

- Meditáció és az Agy >>


Október

- Buddha Story >>>

- Modernkori Mesék >>>

- Matterhorn >>>

- Sahaja Jóga Meditációs Est >>

- Graphisoft Park és a "polgár" >>

- Meditáció , Ausztria >>


November

- Közel a vég! >>>

- USA >>>

- DT >>>

- 3000 >>>

- Vasárnap >>>

- Trump és a Tao >>>

- - -

Korábbi évek, őszi, kolostoros bejegyzései:

2015 ősze >>>
2014 ősze >>>
2013 ősze >>>
2012 ősze >>>
2011 ősze >>>
2010 ősze >>>

A 2009 -es és 2008 -as év őszi bejegyzései még nem kerültek ilyen formában összesítésre, de megtalálod őket a blog archívumában.

Kellemes olvasgatást, szelíd szemlélődést, és
nyugalmas létezést kívánok az élethez!


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

Csak Könnyedén



Társadalmi célú hirdetés: