A szemgolyó

Megszokott testrészünk a szemgolyó, benne a fejünkben, amivel jó eséllyel tisztán szemléljük a világot. Ha megállunk viszont egy pillanatra és elgondolkozunk azon, hogy milyen érzékeny kis terület ez, akkor már szinte az isteni teremtés sok-sok csodájának egyikéhez jutunk. A szemüvegesek, kontaktlencsések, és egyéb látási problémával küzdők a mindennapokban érezhetik, milyen ha ez a kis biológiai szerkezet nem 100%-al üzemel. A többieknek viszont teljesen természetes a szem tökéletes funkcionálása. Magától értetődő, hogy működik. Pislog, könnyezik, néz, hunyorít, kacsint, mikor mit.

Ha kiemelnénk a szemgolyót a testünkből, nagyító alá helyeznék, és mellettünk egy professzor elkezdene részletesen mesélni a működéséről, valami csodát láthatnánk. Így van ez a Teremtés millió más testrészével, élőlényével, növényével, állatával, és a világ rengeteg mikroorganizmusával. Döbbenetes, hogy a tudomány már milyen szinten és mélyen térképezte fel az Életet. Tudós szemmel vizsgálva az isteni organizmusok lenyűgöző együttműködését láthatjuk.

Mi történik viszont akkor, ha egy teljesen másik terület, mondjuk a művészet kezd el foglalkozni a szemmel? Mit fedezhetnek fel a kreatív alkotók, a művészek a szemgolyóban? Egy ilyen témájú videót hoztam. Caspar David Friedrich különös világából merítettem ismét. Nem a csöndesen szemlélődő alakjai kerülnek most megfigyelésre, hanem egy szemgolyó. Mit mond erről vajon a művészet, azon belül is Caspar David Friedrich? Könnyen lehet, hogy ő nem mond semmit, hanem csak leteszi alkotását az emberiség közös asztalára, és akik körbeállják a művet, alaposan megnézik és tűnődnek rajta, talán ők látnak meg valamit abban a szemben... ha van ott egyáltalán bármi is...

Töprengés egy önarckép fölött. Kicsit elvont, kicsit irodalmi, sajátosan egyedi, pont úgy, mint egy szemgolyó:

YouTube Link >>

A Kolostor Őre

földrajz

Szép emlékkel gondolok vissza az általános iskolai földrajz atlaszomra, amit a családi archívum szerencsére meg is őrzött. Rövidgatyás kis kölyökként néztem az egyszerű térképeket, ahogy mutatták a hegyeket, tavat és a tengereket. Különös jelek tanították meg, hogy melyik területen mit bányásznak, és milyen ipar van. Eltérő vonalak jelölték az országhatárt, folyókat, vagy egy város területét. Csupa érdekes színes rajz a körülöttünk lévő közeli, és a távoli világokról.

Nagyításhoz, klikk a képekre!

Idővel aztán az ember tudása mélyül, látóköre tágul, és az általános iskolai földrajz az évek mentén mélyebb társadalmi dolgokkal, komolyabb könyvekkel is kiegészül. Régiókhoz vallási történetek kezdenek kapcsolódni, városokhoz kulturális témák, a tengerekhez felfedező hajók, síksághoz csaták, és szépen lassan elrendeződik az ember fejében, hogy valójában a földrajz ad hátteret és táptalajt a történelem lépéseinek. A modern technika ellenére az, hogy a földrajz még mindig milyen erősen befolyásolja és meghatározza egy térség berendezkedését és motivációit, azt két remek könyvben olvastam a napokban.

Tim Marshall két könyve: A földrajz fogságában, és A földrajz jövője. Két könyv, közel hétszáz oldal. Ez már nem az általános iskolai szint. Tim Marshall újságíróként dolgozott a BBC-nek és a Sky News-nak, majd önállósodva sikerkönyvek szerzője lett. Műveiben alaposan körbejárja a földrajz által behatárolt lehetőségeket és képességeket. Kitér a hadászatra, politikára, kereskedelemre és vallásra, szóval sok szempontból elemez térségeket. Gondolatébresztőek a sorai, különösen most egy olyan világban, ahol újra területhódításban és háborúkban gondolkodik a nagypolitika. Érdemes ilyenkor megállni, és a mérhetetlen ambíciók mellé odatenni a földrajzi korlátokat is. Kedvelem az ilyen, magasabb nézőpontból a helyzetekre tekintő hűvösebb szemléletet. Sokszor hasznos ez az életben.

Rövidgatyás kis kölyökként érdeklődve és csodálkozva szemléltem ezeket a színes térképeket, néhány évtized után most pedig befektetőként tűnődöm azon, merre hány méter, mennyi is az annyi, és merre hömpölyögnek az osztalékfolyó hullámai. A földrajz mellett pedig egy másik fontos és kihagyhatatlan kérdés: euro, dollár, svájci frank, vagy forint? 

A világ dolgain töprengő és széles látókörrel rendelkező értelmiségiként is érdemes az embernek a földrajzzal foglalkozni és a dolgokkal tisztában lenni. Érdemes például képesnek lenni arra is, hogy az ember felfedezze az okát annak, miért kiabálnak hangosan politikusok arról, hogy a nyugat hanyatlik, amikor ők a saját személyes vagyonuk elhelyezését, a gyerekeik oktatását, és az utazásaikat is legfőképpen a nyugati, stabilabb jogrendszerrel és kultúrával rendelkező világban képzelik el. Miért hazudják akkor ennek mégis az ellenkezőjét? A kérdés költői. Művészet az élet, bizony nem más. Művészet és földrajz a titánok gyermekének, Atlasznak a vállán.


A Kolostor Őre

 

 

 

új videók

 Új videók érkeztek  
a Kolostoros Blog Youtube Csatornájára! 

Érdemes szétnézni rajta, mert szóba kerül kortárs irodalom, festészet, film, pszichológia, befektetés, személyes élmények és sok minden egyéb. Javaslom nézz szét arrafelé, keress, kutass, tűnődj, gondolkodj, meditálj az ott elhangzottakon.

Kolostoros YouTube >>

Kérdés, óhaj, sóhaj, vélemény, vagy bármi egyéb mondandó kapcsán pedig ha levelet írnál, itt megtalálsz:

kolostorore(kukac)gmail.com

Nyugodtan írd meg, ami felmerült benned a videók ügyében. Vagy egyebek: kánikula, könyvek, tőzsde árfolyamok, horoszkóp, politika, bármi ami a szívedet nyomja, vagy a kíváncsiságodat csiklandozza!


Üdvözlettel
A Kolostor Őre

 

Puszták népe

Lenyűgöző olvasmányélmény volt,

megható, csodálatos írás, mesteri. RE-MEK-MŰ! Mintha valamifajta titkos hagyományi láncolat bontakozna ki előttem, ami indul ezzel az Illyés könyvvel (1936) majd folytatódik Lénárd Sándor Völgy a világ végén (1967) aztán Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) majd Moldova György Európa hátsó udvara (2000) és Nádas Péter Világló részletek (2017).

Nyílván sok egyéb szerző munkája is becsatlakozhat még ide, az időben visszafelé haladva, vagy a sorban különböző helyekre illesztve. Ebben a fent említett láncolatban nem valamifajta általános és egyetemes, szorosan vett direkt összekapaszkodásról írok, csupán a személyes élményeimből megformázott felismerésre, általam elképzelt szellemi összekapaszkodásra gondolok. Talán táplálkoztak egymásból, talán nem, mégis felfedezek valamifajta kölcsönös egymásra hatást. Vagy csak túl sok kávét ittam.

Mindenestre érdemes kilátogatni Illyés Gyula pusztáira, akár csak a könyv lapjain keresztül, és megismerkedni azzal, ami ott van. Önismereti utazás ez Magyarország kollektív pszichéjének mélyrétegébe, költői tálalásban a könyv lapjain keresztül, és megismerkedni azzal, ami ott van.

Három szempontból is

megfogott a mű, és önkéntelenül, valahogy párhuzamosan és egyszerre ezen három nézőpontból tekintettem rá, miközben olvastam.

1) Irodalmi szempont. A megfogalmazás, a stílus, az elmesélés hogyanja megragadó, lenyűgöző. Nagyon tetszett.

2) Történelmi, társadalmi, szociológiai szempont. Tanulságos és elgondolkodtató az a társadalmi világ, az a szociológiai berendezkedés és kor, amit bemutat a Puszták népe.

3) Pszichológiai faktor. Minél jobban elmerültem a könyv lapjaiban, annál jobban felderengett előttem a misztikus pszichológus, Carl Gustav Jung sokatmondó csendes mosolya. Mit szólna ehhez a műhöz Jung apó? Tömény tanulmány, mélyreható tanulság a kollektív tudattalan, a lélek és a személyiség mély mozgatórugóiban, hiedelmeiben és a cselekedeteinek motivációs gátjaiban. Archetípusok, álmok, árnyék, és a többi jungiánus fogalom illeszkedik szépen sorban az egészre.

Ezen fenti három szempontból aztán több egyéb kapcsolódás és párhuzam is eszembe jutott, az egyikből készítettem egy videót is:

Illyés Gyula a Meldrum-házban?

YouTube Link >>

Üdvözlettel
A Kolostor Őre


Kapcsolódó írások:

- Lénárd Sándor >>

- Nádas Péter >>

- Moldova György >>

- Carl Gustav Jung >>